A hírügynökségek jelentéseiben szétfutott a hír, hogy a hawaii Nagy-sziget Kilauea vulkáni területén lévő Halema’uma’u kráterében napokban felfedezett víz változást okozhat a vulkáni működésben és nagy robbanásos kitörések történhetnek. Az alábbi írásban erre a hírre reagálunk.
A hírügynökségek jelentéseiben szétfutott a hír, hogy a hawaii Nagy-sziget Kilauea vulkáni területén lévő Halema’uma’u kráterében napokban felfedezett víz változást okozhat a vulkáni működésben és nagy robbanásos kitörések történhetnek. A hírekben Dan Swanson kiváló amerikai vulkanológust idézik, aki évtizedeken keresztül vezette a Hawaii Vulkánok Obszervatóriumot (HVO) és korábban dolgozott a Mt St Helens tűzhányón is. Ha valaki, hát ő ismeri a tűzhányó minden rezdülését, azonban mit is jelenthet a mostani felfedezés? Sajnos a hírügynökségekben megjelent szöveg, amit átvett az MTI is, tele van pontatlansággal, rossz megfogalmazással, aminek értelme már nem az, amit vélhetően Swanson mondott az újságírónak. Érdemes nézni azt is, hol van idézet, hol csak szöveges hivatkozás a szakemberre. Saját tapasztalatom is az, hogy egy ilyen interjú esetében lehetnek rosszul összevágott mondatok, lehetnek olyan megfogalmazások, amit az újságíró ért a szakember elmondása alapján, amelyeknek azonban már más kicsengése van, esetleg az újságíró úgy szeretné megírni, hogy arra az emberek felkapják a fejüket és emiatt már nagyon megváltozik az eredeti szakemberi gondolat. Ezért is fontos, hogy a szakember mindig ellenőrizze a kimenő hírt. Erre, megint csak saját példákat is tudok, hogy nincs mindig lehetőség.
Fontos ezzel kezdeni a hír kommentálását, mert a tudományos hírek esetében ez sajnos nem ritka eset. A másik fontos pont, amiről röviden beszélni kell az, hogy mit jelent, ha egy szakember jövőbeli lehetőségeket vet fel! Mi van, ha az nem teljesül? Akkor rossz a tudós? Nem egyszerű kérdés ez, mert a laikus emberek azt várják, hogy a tudósok mondják meg, mi lesz a jövőben! Mi lesz az éghajlattal, mi lesz a környezettel, lesz-e óriási romboló földrengés, lesz-e hatalmas vulkánkitörés és még sorolhatnánk a kérdéseket, akár az olyan egyszerűnek tűnőket is, hogy egy hét múlva milyen lesz az időjárás, amikre a társadalom sokszor úgy tekint, hogy ezt a tudósoknak meg kell válaszolniuk. Szögezzük le: a tudósok nincsenek megáldva a jövőbelátás képességével, a tudósok mérések eredményeit, adatokat, követlen megfigyeléseket értékelnek, értelmeznek és ezekből vonnak le következtetéseket. Olyan következtetéseket, amikről maguk is vitatkoznak, mert nem feltétlenül van mindig csak egy lehetséges értelmezés a tudományos adatoknak, megfigyeléseknek. Ettől pedig a tudósok nem rosszak, nem lehet azt mondani, hogy maguk sem tudják mi mit jelent, a vita maga a tudomány lényege, amitől fejlődik ismeretünk!
Azt is el kell mondanom, hogy a szakemberek sokszor azért is megfogalmaznak lehetséges jövőbeli eseményeket, mert fontosnak tartják azt, hogy egy esetleges, a társadalmat potenciálisan veszélyeztető folyamatról legyen ismeret. Ez nem jelenti azt, hogy az biztos bekövetkezik, ez azt jelenti, hogy lehetséges, hogy bekövetkezik és ha igen, akkor az előzetes tudás segíthet a veszély elhárításban, ha viszont nem beszélünk róla, akkor felkészületlenül érhet egy veszélyes esemény. Erre egy példa az, amit a székelyföldi Csomád vulkán esetében mindig hangsúlyozunk: a kutatási eredményeink alapján a lehetőségét vetjük fel annak, hogy kitörhet még ez a látszólag inaktív tűzhányó. Azonban hozzátesszük azt is, hogy erre jelenleg nem mutat semmi jel. A lehetőség pedig nem jelenti azt, hogy biztos bekövetkezik – azonban ezt nem is zárhatjuk ki. Hogy ilyen esetben mit lehet tenni, szükséges-e ilyen híreket továbbadni a nagyközönségnek? Ez nem félelemkeltés, egyszerűen egy tudásanyag továbbadása, amit elraktározhatunk, ami jelentheti azt is, hogy fontos a kérdés további vizsgálata, hogy világosabban lássuk, értsük, hogy mi történhet!
Térjünk tehát vissza a hawaii hírhez! Az előző héten a HVO szakemberei arra lettek figyelmesek, hogy kis kiterjedésű, zöld színű, víznek kinéző pocsolyák jelentek meg a Halema’uma’u mély kráterében. A víz jelenlétét a megfigyelések igazolták. Ez után a kérdés, hogy ez mit jelent? – ahogy ezt Swanson is megfogalmazta! Ehhez fontos tudnunk azt, hogy a Halema’uma’u mély kráter 2018-ban alakult ki. Előtte a kráter lapos aljzatán egy kis lávató volt, azonban a tavaly májusban kezdődő vulkáni működés során a kráter alja beszakadt és kb. hatszáz méteres mélyedés jött létre. Fontos azt is megemlíteni, hogy a kráter alja ezzel a talajvízszint alá került. Az eddig nem tapasztalt tavacskák kialakulása tehát értelmezhető azzal, hogy a talajvízből szivárgott ki kisebb vízmennyiség és került a kráter aljára. Nos, mit jelent ez a vulkán működésére?
A legfontosabb idézett mondat ez: „(there is currently) no reason to think hazards at the summit have increased or decreased”, azaz ez a jelenség nem növeli, és nem is csökkenti azt a potenciális veszélyt, amiről eddig is tudtunk! Minden, ami e mellett szerepel, csupán lehetőségek taglalása. Swanson még júniusban, azaz jóval korábban beszélt arról, hogy milyen irányba fordulhat a Kilauea kitörése. Most egy olyan hosszú szunnyadási időszakban vagyunk, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa. 1983. január első napjaitól egészen 2018. őszéig megállás nélkül zajlott a vulkáni működés a Kilauea területén, míg most már egy év eltelt vulkánkitörés nélkül! A korábbi kitörési történet ismerete alapján Swanson arra hívja fel a figyelmet, hogy elképzelhetők nagy robbanásos kitörések is, amik a múltban, például legutóbb 1500 és 1890 között számos halálos áldozatot is követeltek. Ezt azért fontos tudni, mert sokan úgy gondolják, hogy a Hawaii-szigeteken zajló vulkánkitörések alapvetően békések, turistacsalogatóak. Azonban van példa sokkal veszélyesebb, hevesebb robbanásos kitörésekre is. Ebben szerepet kaphat a víz is, ugyanis a magma és víz keveredése nagyon heves robbanásos kitörést okozhat. Tavaly is többször hangoztatták ennek lehetőségét a HVO szakemberei. Kisebb robbanásos kitörések valóban bekövetkeztek, de ezek nem voltak akkorák, mint ami például 1924-ben vagy néhány évszázada történt. Nagyobb robbanásos kitörés lehet akkor is, ha a mélyből friss, gázdús magma emelkedik fel és gyorsan tör a felszín felé. Ekkor nem tudnak a gázok kiszabadulni és a felszín közelében a nyomáskülönbség hatására a magmát hirtelen robbantják szét.
Swanson végső következtetése hűen tükrözi azt a bizonytalanságot, amit a tudósok eddigi ismeretek alapján megfogalmazhatnak a jövőre nézve: “I’ve been stressing that the current activity at Kilauea, or lack thereof, can go either way,” “We can either return to what was going on before, or this could be the preamble to some more significant change in the volcano that leads to explosive activity.” – azaz röviden, a Kilauea visszatérhet az elmúlt időszakban megszokott működéséhez, de nem zárható ki az sem, hogy egy jóval robbanásosabb és emiatt jóval veszélyesebb időszak következik. Jelenti-e azt, hogy a szakembereknek fogalmuk sincs, hogy mi fog történni? Nem, ez azt jelenti, hogy a tudományos adatok és megfigyelések alapján mindkét iránynak van lehetősége. Jó és fontos tudni, hogy a mostani békés idő, akár gyorsan megváltozhat! A Kilauea vulkáni terület a Föld egyik legjobban megfigyelt, monitorozott térsége, ami alapján abban lehet bízni, hogy a fogott jelek alapján előre jelezhető lesz majd, ha közeleg egy komolyabb kitörés (ahogy a 2018. májusban indult eseményeket is jó előre tudták jelezni a HVO vulkanológusai). De azt is jó tudni, hogy sokszor ezek a folyamatok nagyon gyorsan is végbemehetnek. A tanulság tehát az, amit sokan sok esetben megfogalmaztak: a háborúra békeidőben kell felkészülni! A tudományban ez azt jelenti, hogy a nyugalmi időkben végzett alapkutatások nem haszontalanok, hanem segítik azt, hogy amikor a társadalmat fenyegető természeti folyamatok zajlanak, azt minél jobban előre tudjuk jelezni és a békeidőben szerzett tudás alapján minél jobban lehessen a veszélykezelést végrehajtani!
Harangi Szabolcs, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, intézet-, tanszék- és kutatócsoport vezető
ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai Tanszék és MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport