Lukács, R., Schmitt, A., K., Caricchi, L., Bachmann, O., Guillong, M., Molnár, K., Harangi, Sz.
2018
9. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Az asztenoszférától az atmoszféráig, Abstractbook, ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 2018, ISBN: 978-963-8221-72-8, pp 109-110.
A kis térfogatú, hosszú ideig szunnyadó vulkánok komoly veszélyt jelenthetnek a társadalomra,
mivel az emberek nem tekintik ezeket a területeket vulkanológiailag aktívnak, egy esetleges kitörés
ezért váratlanul érheti őket. Ezért fontos, hogy e vulkánok működését is jobban ismerjük, ezen belül
jellemezzük az alattuk lévő magmatározó-rendszert. A magmás rendszerek élettartamának és
fejlődésének meghatározására az egyetlen módszer a múlt, azaz a korábbi kitörések termékeinek
vizsgálata. A mészalkáli-jellegű andezites-riolitos kőzetekben gyakori cirkon szerepe ebben
kiemelkedő, mivel kristályosodásuk viszonylag alacsony (szoliduszt közelítő) tározóhőmérsékleten
történik és még magas hőmérsékletű olvadékokban is viszonylag hosszú ideig megmaradhatnak. A kis
mennyiségű vulkáni anyagot felszínre hozó és hosszan szunnyadó vulkánokhoz kapcsolódó magmás
rendszerek esetében kérdéses, hogy a kiújuló vulkáni aktivitás egy hosszú életű magmatározó
újraéledésével magyarázható, avagy ugyanazon a területen ismétlődően új, kisebb magmás rendszer
épül ki és táplálja a kitörést. Munkánk során erre a kérdésre keressük a választ a székelyföldi csomádi
lávadómterület cirkon vizsgálatával.
A csomádi lávadómterület a Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni lánc legfiatalabb és legdélibb
tagja. Kelet-Közép-Európa legfiatalabb vulkánja, amelyet általában inaktívnak és utóvulkáni
tevékenységgel jellemezhető térségnek tekintenek. Ezzel szemben, Harangi et al. (2015a) rámutattak
arra, hogy a Csomád potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkán (ún. PAMS vulkán) és
ezért a jövőbeli vulkánkitörés lehetősége még a hosszú szunnyadási idő ellenére sem zárható ki.
Fejlődéstörténetét két részre bonthatjuk: Az 1 millió évtől kb. 350 ezer évig tartó működést idős
Csomád szakasznak (Old Ciomadul stage) nevezzük, amely során kis térfogatú, összesen kb. 2-3 km3
anyagot felszínre hozó lávadómok keletkeztek. A lávadómok kialakulása között 100-200 ezer éves
szünetek is előfordultak, és kb. egy 5x7 km-es területen elszórtan, vélhetően tektonikai vonalakhoz
kapcsolódva jöttek felszínre (Molnár et al., 2018). A kb. 180 ezer évtől 30 ezer évig tartó fiatal
Csomád szakasz (Young Ciomadul stage) során kb. 7,5 km3-nyi (Szakács et al., 2015) láva és
piroklasztit keletkezett, létrehozva a két kráterrel rendelkező központi vulkáni felépítményt. Ez a
vulkáni fázis néhány 10 ezer éves szünetekkel jellemezhető és kb. 56 ezer évtől kezdődően
dominánsan explozív kitöréseket produkált (Harangi et al., 2015b; Molnár et al., előkészületben). Az
idős és fiatal Csomád kitöréseit tápláló magmák kémiai összetétele nagyon hasonló, ami arra utal,
hogy a magmatározót tápláló olvadékok legalább 1 millió éve nem változtak és hasonló
fejlődéstörténeten mentek keresztül.
mivel az emberek nem tekintik ezeket a területeket vulkanológiailag aktívnak, egy esetleges kitörés
ezért váratlanul érheti őket. Ezért fontos, hogy e vulkánok működését is jobban ismerjük, ezen belül
jellemezzük az alattuk lévő magmatározó-rendszert. A magmás rendszerek élettartamának és
fejlődésének meghatározására az egyetlen módszer a múlt, azaz a korábbi kitörések termékeinek
vizsgálata. A mészalkáli-jellegű andezites-riolitos kőzetekben gyakori cirkon szerepe ebben
kiemelkedő, mivel kristályosodásuk viszonylag alacsony (szoliduszt közelítő) tározóhőmérsékleten
történik és még magas hőmérsékletű olvadékokban is viszonylag hosszú ideig megmaradhatnak. A kis
mennyiségű vulkáni anyagot felszínre hozó és hosszan szunnyadó vulkánokhoz kapcsolódó magmás
rendszerek esetében kérdéses, hogy a kiújuló vulkáni aktivitás egy hosszú életű magmatározó
újraéledésével magyarázható, avagy ugyanazon a területen ismétlődően új, kisebb magmás rendszer
épül ki és táplálja a kitörést. Munkánk során erre a kérdésre keressük a választ a székelyföldi csomádi
lávadómterület cirkon vizsgálatával.
A csomádi lávadómterület a Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni lánc legfiatalabb és legdélibb
tagja. Kelet-Közép-Európa legfiatalabb vulkánja, amelyet általában inaktívnak és utóvulkáni
tevékenységgel jellemezhető térségnek tekintenek. Ezzel szemben, Harangi et al. (2015a) rámutattak
arra, hogy a Csomád potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkán (ún. PAMS vulkán) és
ezért a jövőbeli vulkánkitörés lehetősége még a hosszú szunnyadási idő ellenére sem zárható ki.
Fejlődéstörténetét két részre bonthatjuk: Az 1 millió évtől kb. 350 ezer évig tartó működést idős
Csomád szakasznak (Old Ciomadul stage) nevezzük, amely során kis térfogatú, összesen kb. 2-3 km3
anyagot felszínre hozó lávadómok keletkeztek. A lávadómok kialakulása között 100-200 ezer éves
szünetek is előfordultak, és kb. egy 5x7 km-es területen elszórtan, vélhetően tektonikai vonalakhoz
kapcsolódva jöttek felszínre (Molnár et al., 2018). A kb. 180 ezer évtől 30 ezer évig tartó fiatal
Csomád szakasz (Young Ciomadul stage) során kb. 7,5 km3-nyi (Szakács et al., 2015) láva és
piroklasztit keletkezett, létrehozva a két kráterrel rendelkező központi vulkáni felépítményt. Ez a
vulkáni fázis néhány 10 ezer éves szünetekkel jellemezhető és kb. 56 ezer évtől kezdődően
dominánsan explozív kitöréseket produkált (Harangi et al., 2015b; Molnár et al., előkészületben). Az
idős és fiatal Csomád kitöréseit tápláló magmák kémiai összetétele nagyon hasonló, ami arra utal,
hogy a magmatározót tápláló olvadékok legalább 1 millió éve nem változtak és hasonló
fejlődéstörténeten mentek keresztül.