A bükkszentlászlói triász metavulkanitok kőzettani,geokémiai és geokronológiai újravizsgálatának eredményei

Gál P., Lukács R., Józsa S., Dunkl I., Németh N.
2018
9. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Az asztenoszférától az atmoszféráig, Abstractbook, ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 2018, ISBN: 978-963-8221-72-8, pp 53-54.
Az Észak- és Kelet-Bükk triász rétegsorában számos vulkáni képződmény ismert. A legnagyobb
egybefüggő felszíni kiterjedésű vulkanikus vonulat Bükkszentlászlón keresztül, Miskolc-Diósgyőr és a
lillafüredi Vesszős-völgyfő között húzódik. Bár a legtöbb vulkáni képződmény rétegsorban elfoglalt
helye a 20. század végére tisztázódott, a Bükkszentlászló környéki vonulat eredetét illetően nem
sikerült konszenzusra jutni. A vulkanittesten belül két fő kőzettípust azonosítottak a terület korábbi
kutatói, egy savanyút és egy bázisosabbat, amelyeket tipikus terepi határozóbélyegük alapján
„kloritban szegény” (KS) és „kloritban gazdag” (KG) metavulkanitként azonosítjuk. Vizsgálataink
célja volt a két kőzettípus relikt magmás szöveti bélyegeinek felismerése és az egyes típusok
elkülönítése petrográfiai, geokémiai vizsgálatokon keresztül, terepi lehatárolásuk, illetve a vulkanitok
magmás korának meghatározása és a tágabb geológiai környezetben való elhelyezése.