A kutatócsoport munkatársa, Lukács Réka három sikeres pályázati eredményt ért el. 2014. november 1-től 3 évre szóló Bolyai ösztöndíjat nyert el, a Campus Hungary pályázatán 1 hónapos ösztöndíjat kapott a zürichi ETH-n végzett kutatómunkára, 2015. január 1-től pedig OTKA posztdoktori kutatási pályázat támogatja tudományos munkáját.
Réka az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportban új kutatási irányt nyitott. Korábban a bükkaljai szilíciumgazdag vulkáni kőzetek kialakulását kutatta. A sikeres kutatócsoporti pályázat adott lehetőséget neki, hogy folytathassa tudományos munkáját. Fő feladata a vulkáni képződményekben előforduló cirkon ásvány komplex vizsgálata lett, ezen belül pedig kiemelten nagy pontosságú kormeghatározást végez. A 2013-2014-ben futó sikeres Magyary ösztöndíjas munkája során a székelyföldi Csomád dácitos kőzeteiben előforduló cirkonok kutatására koncentrált, de ezek mellett elkezdte a Kárpát-Pannon térségben található szilíciumgazdag vulkáni képződmények keletkezési idejének pontos meghatározását is. A cirkon ásványokba beépülő urán radioaktív bomlása során ólom izotóp keletkezik. Az urán és ólom izotópok mérése lehetővé teszi, hogy a felezési idő ismeretében megtudjuk az ásvány kristályosodási, azaz keletkezési idejét. Ez azonban nem feltétlenül jelenti a vulkáni kitörés idejét. A kristályosodási idő és a vulkáni kitörés idejének különbsége megadja, hogy milyen hosszú ideig létezhetett a magmatározó. E kutatási terület egyik vezető szakemberével Olivier Bachmann-nal elkezdett kooperáció lehetőséget adott, hogy Réka a zürichi ETH-n nagy pontosságú méréseket végezzen. Ezen mérések során a piciny, 150-300 mikométeres cirkon kristályokban akár a kristály belsejének és külső részének keletkezési idejét is meg lehetett határozni. A kezdeti eredmények azt mutatták, hogy a Bükkalja térségben megjelenő riolitos ignimbritek magmatározói akár több mint 1 millió éven keresztül is fennállhattak. Ez pedig alaposan felkeltette Bachmann professzor érdeklődését, aki számos hasonló képződményt vizsgált a Föld különböző lelőhelyein. A közös munka most már nem csak arra irányul, hogy megismerjük a térségünkben a 14-19 millió évvel ezelőtt zajló hatalmas erejű vulkáni kitörések pontos korát, hanem előtérbe kerültek módszertani kérdések megválaszolására is, aminek tágabb kihatása is van. Nevezetesen, hogyan értelmezhetők ezek a pontszerű lézeres mérések adatai, hogyan illeszthetők össze az eddig jórészt teljes cirkon ásványokon végzett tömegspektrométeres elemzések eredményeivel, továbbá milyen következményei vannak ezeknek az eredményeknek a Pannon-medence miocén fejlődéstörténetére, a földkéregben zajló folyamatokra. Ezek az eredmények pedig nemzetközi szinten is fontos hozzájárulást jelentenek a legnagyobb és legpusztítóbb vulkánkitörések okainak, a kitörések előzményeinek jobb megismerésére. Ezek is indokolják, hogy Bachmann professzor felkérésére Réka a földtudomány egyik legnagyobb konferenciáján, a decemberi San Franciscó-i AGU konferencián is bemutatja új kutatási eredményeit.