Bizonyítékok hosszú életű magmakásarendszerek jelenlétére cirkon képződési korok alapján

Lukács, R., Schmitt, A., K., Caricchi, L., Bachmann, O., Guillong, M., Molnár, K., Harangi, Sz.
2018
9. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Az asztenoszférától az atmoszféráig, Abstractbook, ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 2018, ISBN: 978-963-8221-72-8, pp 109-110.
A kis térfogatú, hosszú ideig szunnyadó vulkánok komoly veszélyt jelenthetnek a társadalomra,
mivel az emberek nem tekintik ezeket a területeket vulkanológiailag aktívnak, egy esetleges kitörés
ezért váratlanul érheti őket. Ezért fontos, hogy e vulkánok működését is jobban ismerjük, ezen belül
jellemezzük az alattuk lévő magmatározó-rendszert. A magmás rendszerek élettartamának és
fejlődésének meghatározására az egyetlen módszer a múlt, azaz a korábbi kitörések termékeinek
vizsgálata. A mészalkáli-jellegű andezites-riolitos kőzetekben gyakori cirkon szerepe ebben
kiemelkedő, mivel kristályosodásuk viszonylag alacsony (szoliduszt közelítő) tározóhőmérsékleten
történik és még magas hőmérsékletű olvadékokban is viszonylag hosszú ideig megmaradhatnak. A kis
mennyiségű vulkáni anyagot felszínre hozó és hosszan szunnyadó vulkánokhoz kapcsolódó magmás
rendszerek esetében kérdéses, hogy a kiújuló vulkáni aktivitás egy hosszú életű magmatározó
újraéledésével magyarázható, avagy ugyanazon a területen ismétlődően új, kisebb magmás rendszer
épül ki és táplálja a kitörést. Munkánk során erre a kérdésre keressük a választ a székelyföldi csomádi
lávadómterület cirkon vizsgálatával.
A csomádi lávadómterület a Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni lánc legfiatalabb és legdélibb
tagja. Kelet-Közép-Európa legfiatalabb vulkánja, amelyet általában inaktívnak és utóvulkáni
tevékenységgel jellemezhető térségnek tekintenek. Ezzel szemben, Harangi et al. (2015a) rámutattak
arra, hogy a Csomád potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkán (ún. PAMS vulkán) és
ezért a jövőbeli vulkánkitörés lehetősége még a hosszú szunnyadási idő ellenére sem zárható ki.
Fejlődéstörténetét két részre bonthatjuk: Az 1 millió évtől kb. 350 ezer évig tartó működést idős
Csomád szakasznak (Old Ciomadul stage) nevezzük, amely során kis térfogatú, összesen kb. 2-3 km3
anyagot felszínre hozó lávadómok keletkeztek. A lávadómok kialakulása között 100-200 ezer éves
szünetek is előfordultak, és kb. egy 5x7 km-es területen elszórtan, vélhetően tektonikai vonalakhoz
kapcsolódva jöttek felszínre (Molnár et al., 2018). A kb. 180 ezer évtől 30 ezer évig tartó fiatal
Csomád szakasz (Young Ciomadul stage) során kb. 7,5 km3-nyi (Szakács et al., 2015) láva és
piroklasztit keletkezett, létrehozva a két kráterrel rendelkező központi vulkáni felépítményt. Ez a
vulkáni fázis néhány 10 ezer éves szünetekkel jellemezhető és kb. 56 ezer évtől kezdődően
dominánsan explozív kitöréseket produkált (Harangi et al., 2015b; Molnár et al., előkészületben). Az
idős és fiatal Csomád kitöréseit tápláló magmák kémiai összetétele nagyon hasonló, ami arra utal,
hogy a magmatározót tápláló olvadékok legalább 1 millió éve nem változtak és hasonló
fejlődéstörténeten mentek keresztül.