Bizonyítékok hosszú életű magmakásarendszerek jelenlétére cirkon képződési korok alapján
Lukács, R., Schmitt, A., K., Caricchi, L., Bachmann, O., Guillong, M., Molnár, K., Harangi, Sz.
2018
9. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Az asztenoszférától az atmoszféráig, Abstractbook, ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 2018, ISBN: 978-963-8221-72-8, pp 109-110.
A kis térfogatú, hosszú ideig szunnyadó vulkánok komoly veszélyt jelenthetnek a társadalomra, mivel az emberek nem tekintik ezeket a területeket vulkanológiailag aktívnak, egy esetleges kitörés ezért váratlanul érheti őket. Ezért fontos, hogy e vulkánok működését is jobban ismerjük, ezen belül jellemezzük az alattuk lévő magmatározó-rendszert. A magmás rendszerek élettartamának és fejlődésének meghatározására az egyetlen módszer a múlt, azaz a korábbi kitörések termékeinek vizsgálata. A mészalkáli-jellegű andezites-riolitos kőzetekben gyakori cirkon szerepe ebben kiemelkedő, mivel kristályosodásuk viszonylag alacsony (szoliduszt közelítő) tározóhőmérsékleten történik és még magas hőmérsékletű olvadékokban is viszonylag hosszú ideig megmaradhatnak. A kis mennyiségű vulkáni anyagot felszínre hozó és hosszan szunnyadó vulkánokhoz kapcsolódó magmás rendszerek esetében kérdéses, hogy a kiújuló vulkáni aktivitás egy hosszú életű magmatározó újraéledésével magyarázható, avagy ugyanazon a területen ismétlődően új, kisebb magmás rendszer épül ki és táplálja a kitörést. Munkánk során erre a kérdésre keressük a választ a székelyföldi csomádi lávadómterület cirkon vizsgálatával. A csomádi lávadómterület a Kelemen-Görgény-Hargita vulkáni lánc legfiatalabb és legdélibb tagja. Kelet-Közép-Európa legfiatalabb vulkánja, amelyet általában inaktívnak és utóvulkáni tevékenységgel jellemezhető térségnek tekintenek. Ezzel szemben, Harangi et al. (2015a) rámutattak arra, hogy a Csomád potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkán (ún. PAMS vulkán) és ezért a jövőbeli vulkánkitörés lehetősége még a hosszú szunnyadási idő ellenére sem zárható ki. Fejlődéstörténetét két részre bonthatjuk: Az 1 millió évtől kb. 350 ezer évig tartó működést idős Csomád szakasznak (Old Ciomadul stage) nevezzük, amely során kis térfogatú, összesen kb. 2-3 km3 anyagot felszínre hozó lávadómok keletkeztek. A lávadómok kialakulása között 100-200 ezer éves szünetek is előfordultak, és kb. egy 5x7 km-es területen elszórtan, vélhetően tektonikai vonalakhoz kapcsolódva jöttek felszínre (Molnár et al., 2018). A kb. 180 ezer évtől 30 ezer évig tartó fiatal Csomád szakasz (Young Ciomadul stage) során kb. 7,5 km3-nyi (Szakács et al., 2015) láva és piroklasztit keletkezett, létrehozva a két kráterrel rendelkező központi vulkáni felépítményt. Ez a vulkáni fázis néhány 10 ezer éves szünetekkel jellemezhető és kb. 56 ezer évtől kezdődően dominánsan explozív kitöréseket produkált (Harangi et al., 2015b; Molnár et al., előkészületben). Az idős és fiatal Csomád kitöréseit tápláló magmák kémiai összetétele nagyon hasonló, ami arra utal, hogy a magmatározót tápláló olvadékok legalább 1 millió éve nem változtak és hasonló fejlődéstörténeten mentek keresztül.