A bükkszentlászlói triász metavulkanitok kőzettani,geokémiai és geokronológiai újravizsgálatának eredményei
Gál P., Lukács R., Józsa S., Dunkl I., Németh N.
2018
9. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés, Az asztenoszférától az atmoszféráig, Abstractbook, ELTE Litoszféra Fluidum Kutató Laboratórium 2018, ISBN: 978-963-8221-72-8, pp 53-54.
Az Észak- és Kelet-Bükk triász rétegsorában számos vulkáni képződmény ismert. A legnagyobb egybefüggő felszíni kiterjedésű vulkanikus vonulat Bükkszentlászlón keresztül, Miskolc-Diósgyőr és a lillafüredi Vesszős-völgyfő között húzódik. Bár a legtöbb vulkáni képződmény rétegsorban elfoglalt helye a 20. század végére tisztázódott, a Bükkszentlászló környéki vonulat eredetét illetően nem sikerült konszenzusra jutni. A vulkanittesten belül két fő kőzettípust azonosítottak a terület korábbi kutatói, egy savanyút és egy bázisosabbat, amelyeket tipikus terepi határozóbélyegük alapján „kloritban szegény” (KS) és „kloritban gazdag” (KG) metavulkanitként azonosítjuk. Vizsgálataink célja volt a két kőzettípus relikt magmás szöveti bélyegeinek felismerése és az egyes típusok elkülönítése petrográfiai, geokémiai vizsgálatokon keresztül, terepi lehatárolásuk, illetve a vulkanitok magmás korának meghatározása és a tágabb geológiai környezetben való elhelyezése.